English

A Csillag

A Csillag

Csillag, csillogás, nem várt jutalom. Mindent elengedtél, ami eddig szolgált az utadon. Rövid időre meghaltál. Sikertelennek érezted magad, nem figyelt oda rád senki, és egyszer csak a semmiből felragyog az óhaj csillaga. A mágia csillagának is hívják ezt az állomást. Amit elértél az már a tiéd, és egy kies hajnalon elszámolsz önmagaddal. Megbocsátasz mindenkinek, és legfőképpen önmagadnak. Valami ébren tart ezen a hajnalon, de még nem tudod megfogni, nem tudod nevén nevezni, de érzed, hogy közeleg. Kicsit félsz is tőle, mert még nem ismered a siker ízét. Taps mindhalálig!!!

A siker belülről jön el. Igazából nem kell hozzá senki, csak Te magad. Te vagy a legnagyobb kritikusod, te tudsz legjobban tapsolni önmagadnak, és amikor ez is elhalványul benned, akkor jön el a valódi tudás, a valódi siker. A csend ereje benned, amikor csendben tudsz maradni önmagaddal, amikor már nem beszél benned semmi és senki, és nem keresel többé hangokat, és nem keresel többé kapaszkodókat. Kitettek a színpadra, önmagad színpadára. Te vagy a néző, te vagy a színész, te vagy a súgó, te vagy a fény. Hogy bírod elviselni magad ebben az állapotban?

Itt ezen az állomáson már nem akarsz bizonyítani senkinek, nem akarsz tetszeni senkinek, itt te vagy.

Arcodon megjelenik az időtlenség fénye. Senki nem tud rólad semmit, de mégis mindenki tudja, hogy ki vagy.

A rivaldafény elhalkul. A zenészek hazamennek, a város széli naplemente üdvözli csupán azt, ahová megérkeztél. A sikered ebben rejlik. Nézz magadba, és a legteljesebb muzsika benned dalol, nézz magadba és a legteljesebb öröm neked kacag, és ekkor kilépsz a publikum elé.

De nem érti senki, amit mondasz, nem tudják miről beszélsz.

Mintha az a nyelv, amin tudsz beszélni eltűnt volna. A siker ezen állomásán megállsz, és körbe nézel. Nincs több segítség az úton. Most már út sincs.

Lelépsz a színpadról és haza mégy. Az út mentén ül egy koldus, és alamizsnát kér.

Zsebedbe nyúlsz és kiveszed az utolsó filléredet. Ekkor a koldus kifénylik előtted és köddé válik.

Csendben haladsz tovább.

Javaslat: Ha a csillag lapját hozza elébed az élet, akkor tudni fogod, hogy siker jön el számodra. Azonban ez a siker csalóka, és tünékeny, mert ember csinálta, az emberek számára. A valódi siker csendben zajlik, ha ezt megérted, akkor elértél egy hegy tetejére és a csillag kifénylik lelkedben. Az összes tudás, ami benned van mind egy eszenciában ízesül benned, és ezt már senki nem veheti el tőled.


Búcsú

Elől süt a nap.
Felemelem a kezem.
A tenyerem a napé,
A fedele a tegnapé.
Kacsintok egyet hátra.
A mély sóhajból kacaj lett.
Hív a Nap.
„ Kérek egy keresztet !”-
Mondja egy hang.
Kis füstös kocsma,
Sárga fény, beteg szem.
„ Én is kérek egy keresztet !”-
Mondja egy másik hang.
Ma búcsút intek az éjszakának.
Arcom beleolvad a Holdba.
Fordíts el!
A Holdban benne van a Nap.
A csillagok boldogok.
Amott pislog egy.
Álmosan, cinkosan vigyorog.
„ Ahol én vagyok,
ott én nap vagyok.”- meghajol.
„ Ahonnan te nézel,
csak egy csillag.
Hozz le!
Indulj el a fény útján!”
Fénykürt, szól a dal.
„ Billegsz még kötéltáncos ?
Az esernyőt dobd el!
Kezeidet bízd ránk.
Megsimítunk,
Mindent adunk.
Indulj el a fény útján!”
Áttetsző kövek,
Lelkeden játszik egy kéz,
Do-re-mi.
A fájdalom megszűnt.
Dal, tánc, ütem.
Ma már élem,
A véremmé vált az élet.
A félelem nyúlós ragacsa lehámlott.
Lá-fá-mi.
Milyen szép.
A Holdba burkolózom.
Sejtelmes fény gyúl belőlem.
Élek.
Búcsúzom.
Kezem emelem,
Tenyeremen fény.
Visszhangzik a csillagon
des, teremtő Isten.