English

A Diadalszekér

A Diadalszekér

A képen egy nő és egy férfi látható, amint a diadalszekér kerekeit viszik előre. Mint a közmondás is mondja: „ megy a szekér… „. Igen ilyen az életünk, amikor megy a szekér, akkor megy a szekér és nem is gondolunk arra, amikor nem ment a szekér. A kocsinak négy kereke van, ha bármelyik hiányzik, akkor a szekér nem tud menni az úton. A négy kerék a négy erő. Az első a szeretet, a második az igazság, a harmadik az erő, a negyedik az alázat. E négy erény szükségeltetik a szekér működéséhez, ha bármelyik hiányzik a szekér felborul, vagy nem megy tovább.

És még itt van a férfi és a nő ebben a folyamatban, mint a transzformáció élő inspirátorai.

Egyik gerjeszti a másikat, és vagy segíti, vagy gátolja az úton, de a gátló tényező is segítővé tud válni, ha felismerjük, hogy miért jött létre. Ha visszatekintünk a múltunkba láthatjuk, hogy mennyire akartunk egy két dolgot az életünkben és az Univerzum, nagyon bölcsen nem tett semmit annak érdekében, hogy az a bizonyos vágy, vagy óhaj teljesüljön. A mai szemünkkel láthatjuk, hogy milyen bölcs volt az univerzum, hogy nem teljesítette a kérést. Minden a maga idejében felismerve és megélve a legjobb. A diadalszekér létrejöttéhez már nagy utat tett meg a halandó. Ismeri az ég és a föld törvényeit, ismeri önnön létezésének titkait. Leszállt a pokolba és megérezte a menny érintését. A szerelem hívó szavának engedelmeskedve belement a táncba. A tánc azonban folytatódik. A partnerek lehet, hogy fáradtak, lehet, hogy elegük van mindenből, de a tánc csak folytatódik. Itt dől el, hogy ki mit tanult eddig az úton, hiszen a tarot első hét fázisa már mögötte van a beavatottnak. Úgy tűnik, hogy már mindent tud, ezért jött létre a diadalszekér állapota. Ám vigyázat, mert a minden tudás állapota nagy csapda! Rájöhet az ember, hogy nem tud semmit. Hiszen a négy kerék egyensúlyban tartása nem kis feladat. Lássuk csak sorban.

Az első kerék a szeretet, a megvetetthez, az utcán koldulóhoz tudsz-e valódi szeretettel fordulni? A válasz legtöbbször nem. Teréz anya elviharzott az egyik New Yorki utcán. Sokan nem is tudták, hogy ki ő, azonban egy ember, aki valóban használta a szemét megérezte őt, és mint egy felkavaró, és egyben felemelő jelenséget figyelte az elviharzó madárhúsú teremtést. A figyelő így jellemezte: „Kifényesedett az utca, az ember tudta, hogy megy ott valaki.” A valódi szeretet hivalkodás nélküli, csak van és teszi a dolgát, nem áll meg megpihenni.

A második az igazság, amely megbújik a csendben, olvasni lehet belőle. Ő az, aki a kimondatlan szavak mögött van. Az odaadó szeretet felismeri és nem tapos bele a védtelenül csak adni tudó lény lelkébe. Nem számít, hogy hány kiló, milyen magas, mennyire öreg, vagy fiatal a másik. Az igazság ebben nem válogat. Beleszeret az öregedő asszony ráncos kezébe, mert ahogy az adni tud, úgy nem tudott adni senki.

A harmadik az erő. A gyerek anyja szoknyája mögé bújuk, ha fél, mert ösztönösen érzi az erőt. Máskor a dagadó izmok félelmeket rejtenek. Van olyan, hogy mindent elébed tesz a másik, és mégsem érezed belőle az erőt. Az ember felismeri ezt, még akkor is, ha nem vallja be magának, de titkon az erő után nyúl, ha az mégolyan ronda is az emberek szemében.

A negyedik az alázat. Ha a szeretetet, az igazságot, az erőt már felismerted és méltán vállalod, akkor lép életbe az alázat, ahogyan ezt kezelni tudod. Vállalod az öregasszony ráncos kezét, és megcsókolod akkor is, ha azért kinevetnek?

Bolondnak tart a világ, de te azért mégis vállalod küldetésed? Meg akarod találni Atlantisz romjait, hát keresd! Az alázat nem csendben meghunyászkodó, templomba bújó, halkan imádkozó. Az alázat maga a felismerés – amikor egy újszülöttet tartasz a kezedben még véresen, és a köldökzsinórt most vágod el – hogy az élet mindenek előtt.


Javaslat: Amikor a diadalszekér lapja kerül a kezedbe, tudhatod, hogy egy életszakasz véget ért az életedben. Valamit megoldottál, valamire megértél már. Egy pillanatra megpihenhetsz, de a gyeplőt nem engedheted még el, még a tudatosságot tanulnod, gyakorolnod kell, hogy az élet országútján tovább tudj haladni.



Alázat

Vérrel,
Keservvel,
Foggal,
Körömmel,
Kapaszkodom a sziklán.
Nézek felfelé.
Az alázat főhajtással jár,
Mégis nézek felfelé, kapaszkodom.
Alattam a mélység.
Színt kap a múlt.
Párával teljes, fáradt szerelem.
Valós az álom.
Lehull rólam minden.
Szilárd testtel álok elébed.
Alázatom tekintetem.
Alázatom a szerelmem.
Látlak.
Párás levegőn át lüktet a bensőd.
Vállalom főhajtás nélküli lényemet.
Mindenem felkínálom.
Nézlek.
Elhulló csókok mögött ott a fa ága.
Emlékező levegő ölel.
Sima eső mossa lényed.
Csupasz arcom, ázott hajam,
Felélesztett kincsem a tiéd.
Gazdagságom mind, amit adtam Neked.
A mozdulatok zenévé váltak.
Bármikor előveszem magamból lényedet.
Nincs több, amit ember adhat.
Visszaadtad önmagam.
A Föld ölébe sírom köszönetem.
Megszülettél.
Valamivel három után,
Világra jöttem.
Fájt a levegő.
Mindentől elszakadtam, ami eddig védett.
Ordítok és élek.
Alázatom az élni akarás.
Alázatom konok nyakam.
Alázatom bujálkodó szerelmem.
Kihívóan felkínálom magam.
Szeress!
Ezért létezem