English

A Mágus

A Mágus

A Mágus közvetít ég és föld között. A teste olyan, mint a felhős égbolton kör alakban megnyíló fénykoszorú. Vállaltsága nagyon mély, tiszta őszinte és igaz.

Néha láthatatlanná válik, hiszen uralja mind a négy elemet. A tűz viszi előre az útján, segíti a keresését, hiszen a Mágus rengeteget tapasztalt már. Először ő is kereső volt, és minden általa jónak ítélt ajtón bekopogott, és ha bebocsátást nyert élvezte a házigazda vendégszeretetét. Sokat tanult. Igazi beavatott, aki járt már az egyiptomi piramisokban, és hallotta a beavatottak hangját, és Isten egy keresztet tett a vállára, mert a mágusság nehéz vállaltság. Látni a felszín alatti mélységet. Látni a szenvedés mögött meghúzódó valódi okot, látni mindent, amit talán a lélek alig tud feldolgozni. A Mágus vállaltság felelősség is egyben. Mit, mikor kinek lehet megmondani. Egy dolog a látás képessége és egy másik dolog mit mondasz el ebből másoknak. Nem abból a szempontból, hogy mi tartozik másra, hanem, hogy mi szolgálja a másik ember folyamatát. Egy szó, egy gondolat néha életeket menthet, más esetben pedig elpusztíthat, elsősorban a lélek mélységes alagútjain üldögél és sokszor nem tudja, hogy hová tartson. Hol a helyes irány. A Mágus uralja a vizet is. Megtanul a víz útján járni, és így minden helyre eljut, ahová a víz vezeti. A levegő elemmel tisztítja testét. Minden beszívott levegő átjárja és megtisztítja, és minden kilélegzett levegővel távozik belőle az elhasznált energia, hogy az örök körforgásba újra visszatérjen.

A Mágus ritkán van emberek között. Vagy szobájából üldögélve figyeli a teremtést, vagy az erdő sűrűjében üzen számára a madár dal. Amikor kilép az emberek közé, azt mindig okkal teszi. Küldetést teljesít. Belül Isten kopogtat a lelkében, amikor útra kel. Isten irányítja lépteit, ő már csak egy eszköz, aki hallja és teszi Isten lépteit.

Érző lénye néha megesik a halandó szenvedésén, szépségén. Megihleti egy-egy isteni megnyilvánulás itt a Földön, és néha megengedi magának, hogy tollat ragadjon és megpróbálja a teremtés képletét leírni. Ilyenkor csupa frázis hagyja el a száját. Olyan, mint szeressétek egymást, a pillanat örömének éljetek. Bármit is tesz, az akkor és ott pontosan a legjobb.

Ám ki látja a Mágus lelkét? Mikor isteni és mikor emberi? Aki már tudja, az tudja, hogy akkor isteni, amikor leginkább emberi. Így ér össze Isten és az ember. A Mágus eggyé válik a fénnyel, ha kell, és eggyé vélik a földdel ha kell.

Számára ez a két elem egy. Ott belül nem tesz különbséget. Megtanulta könnyek nélkül nézni a szenvedést, és megtanulta, hogy a mosoly mögött gyakran a halál lakik. Uralja az érzéseit, és a gondolatait. Úgy uralkodik az anyagon, hogy közben alázattal szolgálja.

Meg van a képessége, hogy átalakítson. A varázspálca a kezébe adatott, tudni kell vele bánni. Lehet, ha ma ránézel és a kezében meglátod a botot úgy gondolod, hogy vándorbot, de lehet, hogy holnap már varázspálcának látod ugyan azt. A te pillanatnyi állapotodtól függ, hogy akit láttál az erőben egy vándor volt, vagy a Mágus. Ahogy a szemébe néztél, és készen voltál a feladatra tudatosodott benned, hogy ki áll előtted, és te ki vagy.

Javaslat: újrakezdés, vagy egy életszakaszodnak vége. Új vállalkozás, új utak megtalálása. Saját erődből képes leszel mindent átalakítani magad körül.

Önbizalom, hit a kitűzött cél elérésében.


Az átjáró

Az átjáróról szólok.
Keskeny,
Alig férsz át rajta.
Meredek,
Alig látható a teteje.
Síkos,
Úgy érzed, hogy mindig lecsúszol róla.
Ez az átjáró.
Elfáradtál.
Elengeded az utolsó gyökeret is.
Zuhansz.
Puha tollpihe az ágyad.
Megérint egy fuvallat.
Anyád főztjét nyújtja neked.
Szeretőd beleolvad énedbe.
Ez az átjáró.
Tested minden sejtje fáj.
Megannyi kéz húz lefelé.
Ahogy szállsz, úgy húz vissza a föld.
Emberek tépik, marják az erőd.
Ahogy növekszel úgy szedik le rólad a fényt.
Taposnak,
Ölnek,
Marnak.
Kutyák ugatnak.
Szívedre helyezd a három követ!
Az egyik a gyémánt, ez az erő.
A másik a smaragd, ez az igazság.
A harmadik a rubin, ez a szeretet.
Isten gyermeke vagy, ne feledd!
Bármi történik Ö benned van, ne feledd !
Szeresd önmagad, és akkor tükörképeid is mind
Szeretni fognak.
Emeld fel a kezed, meglásd mind felemeli.
Szolgálatod szép.
Szolgálj emberként, szeress!
Ez az átjáró.
Odaát szeretet fénylik.
Apáink, anyáink fényburka melegen ölel.
Vállald a szolgálatot!
Ő benned erős lesz, és te erős leszel általa.
Engedd el mankóidat!
Lépj a keskeny hídra!
Szédít a mélység.
Ne félj!
Tekints magadba.
Fényedben ott vagy te.
Te, aki mindenkiben ott vagy.
Boldog tekintet,
Újszülött ordítása,
Utolsó lehelet.
Ne félj!
Az átjárót ismered.
Engedd el az utolsó gyökeret!
Lépj a hídra!