English

Az Uralkodó

Az Uralkodó

Az Uralkodó kezével nyúl a jogarért, amelyben egyben a csillogó ország alma is benne van. A hatalom büszke jelképét szeretné kezébe venni. Bal kezével az égi erőt próbálja lehozni. Az Uralkodó, nehéz vállaltsága az embernek. Van, aki úgy születik, hogy jussa a hatalom, és még sem tud vele élni, és van olyan, aki küzd a hatalomért, és soha nem éri el. Mindkettő boldogtalan, az egyiknek azért mert van, a másiknak azért, mert nincs. Mintha Isten az ő szemükben igazságtalanul osztotta volna a lapot. Van, olyan, aki szépségével uralkodik, van olyan, aki pallérozott elméjét villogtatja, van aki azt hiszi mindenben különb a többinél. Van, aki pénzével uralkodik a gyengén, és őszinte pillanataiban szegényebb a koldusnál. Őrjöngve ordít belőle a boldogtalanság, mert nem tudja megvenni a valódi szerelmet, a valódi tudást, a tehetséget.

Vannak azonban olyan uralkodók, akik méltók erre a címre. Isten olyan anyagba ültette a magot, ahol szép fává tud nőni, és virágával, termésével méltán tudja szolgálni az országát. A valódi uralkodó sok stációt bejárt már. Ismeri a koldus nézése mögött megbújó valóságot. Ismeri a buja táncosnő szelídnek tűnő mosolya mögött a valódi tartalmat. Az uralkodó azzal is tisztában van, ha díszes köntösében lép a világ elé, alig van valaki, aki megmondja számára az igazat.

Amikor koronája a fejére kerül tisztában van vele, hogy nem csak hatalmi jelvényt kapott, hanem egy eszközt is, aminek segítségével az égi akaratot közvetítheti. Az Uralkodó már nem a saját akarata szerint dönt. Isten akarata szólal meg rajta keresztül. Beavatása során mindezt már vállalta, és tudja, hogy hatalmi eszközei képesek megölni őt, ha helytelenül cselekszik. Az Uralkodó a tudatosság nagyon magas szintjén van. Nem a félelem irányítja tetteit. Minden lépését figyeli, és tudja, hogy határai meddig tartanak. Dönt élet és halál fölött.

A gonosztevő szemében meglátja az igazságot. A falba beépített kő beszél neki a kőműves érzéseiről. Tudása megfigyelésén alapszik, amelyre egykori tanítója, mai tanácsadója oktatta. Az Uralkodó mellett fejlődése során mindig megjelenik egy bölcs ember, aki uralkodóvá válása előtt bevezeti őt az élet misztériumaiba.

Hívhatjuk őt varázslónak, mágusnak, remetének, hiszen mindegyik rendelkezik azzal a mágikus képességgel, amellyel az uralkodót felnevelni igyekszik.

A mi életünkben az Uralkodó a megszülető akarat. Ez az első lépés, majd követi ezt a szerzés, majd az építkezés. Az Uralkodó felépíti a bástyát, és amikor a műve készen áll, Isten megremegteti a földet. Ilyenkor az uralkodói minőség megtudja, hogy a bástya mire épült. Az Uralkodó akkor válik igazán beavatottá, amikor a romok fölött állva tud maradni, nem azzal törődik, hogy műve oda lett.

Kezébe vesz egy téglát a romok közül és felnyújtja az égnek.

– Uram, értem érintésed! Legyen meg a te akaratod!

Az uralkodóvá válás az elengedés művészete is.

Az Uralkodó megtanulta, hogy úgy lehet övé az egész világ, ha szolgálni tudja azt. A szellem erejével uralkodik az anyagon. Nem úgy, mint a Mágus, vagy a Varázsló, hanem a hús vér szavát kell ismernie.

Az Uralkodó nem befolyásolja az elemeket, emberek tartoznak hozzá, akik sorsa fölött dönt. Ismeri a gazdag kapzsiságát, a szegény mohóságát. Ha a palotájába belép a halandó, tudja kivel áll szembe.


Javaslat: Ha az Uralkodó kerül a kezedbe, akkor nézd végig magad. Mi az, amin uralkodsz, és mi az, ami vagy aki uralkodik rajtad. Amit akarsz az valóban szükséges számodra? Ha nem látod tisztán önmagadat, akkor kérj segítséget az Uralkodótól. Lépj be a palotájába és nézz bele a szemébe! Mi az, amit te akarsz, és mi az, ami Isten akarata.


Erőm arany ágán pihenek

Erőm arany ágán pihenek,
Megszállt az Isten.
Atyám!
Komisz kölyök,
Síró mosolya az enyém.
Állok a szélben Uram.
Emeld fel könnyem az égig.
Megengedtem magamnak az életet.
Vállaim szabadok.
Súly már nem nyom rég.
Átjár tiszta érintésed Uram.
Szolgálni jöttem a Földre,
Mégis úrrá akartam lenni mindenen.
Köszönöm küldetésemet Atyám!
Végre értem érintésed,
Cirógatásod,
Szereteted.
Emberi testbe ültetted bele magad.
Megsimít egy emberi kéz.
Benne vagy.
Szerető ölelés, Benne vagy.
A kettő eggyé vált.
Nincs másik, csak egy.
Élő,
Teremtő,
Lüktető,
Emberbőrbe bújt Isten.
Ahányszor hívtalak,
Mindig magamat hívtam.
Örömtánc van a tengeren.
Testvéreim boldogok.
Tudják, amit én.
Nincs másik.
Egy van.
Hömpölygő energiafolyam emberré alakult.
Lett keze, lába, szeme, szája.
Evett, ivott, élt és meghalt.
Szeretett is néha.
Ó, ha tudta volna.
Nincs másik,
Csak egy van.
Köszönöm a teremtés gyönyörűségét!
Szívem felengedett.
Kiárad, és szüntelen, szüntelen szeret.