English

Cikk az alvó Artúrról

Az elveszett, avagy a megtalált földi paradicsom?

(Hogyan lehetséges, hogy a magyar Szent Korona Artúr király ágya mellett van?)

Cikk az alvó Artúrról

Edward Burne-Jones: Az alvó Artúr király Avalonban 1881- 1898 (illusztráció a kép középső részéről).

A stuttgarti Staatsgalerie „Földi paradicsom” című kiállítását december végén nézhettem meg. A festőművész Burne-Jones ezt a képét nem adta el, haláláig tulajdonát képezte. E monu- mentális alkotás 279,4×650,24 cm, amely a Puerto Ricoi Museo de Arte de Ponce tulajdonát képezi.

A teljes képből kiragadott részleten, Avalon szigetén az alvó Artúr királyt ábrázolja. A kép Burne-Jones életének – az Artúr és a kerek asztal lovagjai, valamint a Szent Grál keresése –témakörben a legkiemelkedőbb alkotása. Maga Burne Jones írja megrendelőjének, majd későbbi barátjának George Howardnak :„ Én már sok Avalonnal foglalkozó képet terveztem, kérlek biztosítsál a festménynek egy híres falfelületet, mert sok mondanivalóm van.”

A kép majdnem szimmetrikus kompozíció, melynek középső részén Artúr egy aranyozott baldachin alatt nyugszik. E baldachin a Grál keresés jeleneteivel díszített. A legenda szerint Artúr király saját fia, Mordred ellen vívott csatájában, halálosan megsebesül. Ezután csónakkal Avalonba viszik Nordgalis és Wastelands királynői, valamint Nimue királynő. A király nem hal meg, csak mély álomba zuhan, hogy amikor majd Anglia és Wales őt visszahívja, akkor újra fölébredjen. Az Artúri legendakör nagyon sok írónak, festőnek adott ihletet. A mai kor embere is keresi a szebb, jobb világot, és még ma is sokan a Grál keresés örökérvényű legendáját kutatják. Mint, ahogyan annak idején Burne-Jones a preraffaelita festők képviselője is. A preraffaeliták 1848-ban megalakult angol művész-csoport, akik szembefordultak a merev akadémizmussal, és a Raffaellót megelőző quattrocento korszak naivabb művészetében találtál meg példaképeiket. Vajon mi ihlette Burne-Jonest arra, hogy a magyar Szent Koronát fesse Artúr király mellé?

Ezt a kérdést tette fel Bunyevác Zsuzsa is „A Szent Grál üzenete” c. könyvében. „Azt, hogy ez egy igazi Grál korona , híven tükrözi egy festmény is. Pap Gábor hívta fel a figyelmemet a preraffaelita mozgalom jeles képviselőjére, Edward Burne-Jonesnak(1833- 1898) a munkájára –The Last Sleep of Arthur in Avalon-, amely Artúr király – Grál király!- utolsó perceit örökíti meg.” Stuttgartban nem sokkal a kiállítás megtekintése után találkoztam Pap Gábor művészettörténésszel, aki személyesen is megerősítette ezt az állítást.

Burne-Jones életrajzát tanulmányozva rábukkantam egy érdekes eseményre. 1878-ban a párizsi világkiállításon Burne- Jones A csábító Merlin c. festményét mutatta be a nyilvános- ságnak. E világkiállításon neves magyar festőművészünk Munkácsy Mihály is kiállított a Milton leányainak az „Elveszett paradicsomot” diktálja című alkotásával, amelyért aranyérmet kapott.

Felmerül ezután a kérdés, hogy Munkácsy Mihály és Edward Burne-Jones ismerhették-e egymás? Munkácsy Marches báró özvegyével kötött házassága révén nagyobb vagyonra tett szert, és szalonjuk bizonyára nyitva állt a kortárs művészek előtt is. A világkiállításon mindketten megtekinthették egymás munkáit, és találkozhattak is.

Hogy hogyan jön ide mégis a magyar korona? Tudjuk, hogy a koronáról nem sok hasonmás festmény, illetve ábrázolás volt ezekben az időkben. Mégis eredjünk a magyar Szent Korona nyomába.

1867-ben megtörtént Ferenc József és Erzsébet királynő koronázása, amelyet Eduard Ritter von Engerth (1818-1897.) megfestett.

Cikk az alvó Artúrról

Ezen a képen látható Ferenc József fején a korona, bár nem olyan méretben, hogy könnyedén másolható lenne.

Burne-Jones festményén azonban teljes részletességgel mutatkozik meg. Egészen közelről szemlélhettem, 50-60 cm távolságról e remekművet, így jómagam is meggyőződhettem, hogy valóban a magyar Szent Korona ábrázolását látom. Talán Munkácsy Mihály és Burne-Jones beszélhettek egymással a terveikről, következő festményeikről, hiszen Burne-Jones 1881-ben kezdte el a kép festését.

Cikk az alvó Artúrról

A korona rejtélyét még fokozza, hogy a kép közepén jobb oldalt a baldachin alatt, Artúr király lába fölött egy vörös ruhába öltözött hölgy egy másik koronát tart a kezében, amely korona teljesen más stílusú, mint a magyar Szent Korona. Méretét illetően férfi koronának látszik. Miért van a képen két korona?

A választ Bunyevác Zsuzsa: „A Szent Grál üzenete” című könyvében találtam meg: „A koronáknak általában három típusát szokták megkülönböztetni: házi, országló, beavató. A harmadikról a beavató koronáról tudunk a legkevesebbet, Európában ugyanis a magyar Szent Korona az egyetlen ilyen, amellyel az elmúlt 1500 évben találkozhattunk, és amelyet csupán egyetlen alkalommal lehetett viselni – koronázáskor.”

Ez alapján lehetséges, hogy amely koronát a vörös ruhás hölgy fog az országló koronája Artúrnak, és mellette a magyar Szent Korona van, mintegy mutatva, hogy Artúrt közvetlen halála előtt megkoronázták a beavató koronával. Különös véletlen ez, vagy Edward Burne-Jones tudatosan festette oda a magyar Szent Koronát? A kiállításon Burne-Jones képeit látva meggyőződhettem róla, hogy mindent alaposan megtervezett. Egy-egy témához többször visszanyúlt. Éppen élete fő művét ne festette volna meg teljes tudatossággal? A Grál vérvonal köszön vissza a képről, és a Grál vérvonalnak része a magyar Szent Korona.

Winnenden, 2010.01.15.
Zubor Erika Nérya

Felhasznált irodalom:
Bunyevác Zsuzsa: A Szent Grál üzenete ( Alexandra kiadó 2007.) Staatsgalerie Stuttgart: Edward Burne-Jones- Das Irdische Paradies, Begleitheft (Fordította: Balogh Ákos) Válogatás a Somogyi könyvtárban őrzött korabeli kiadványokból, összeállította Kórész Mária
www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/munkacsy/parizs. Munkácsy Mihály életrajza, www.hung-art.hu/magyar/ munkacsy Edward Burne Jones életrajza, www.staatsgalerie.de/ austellung_e/burnejones/bio.php