English

Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján

Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján 2008. május 1-én egy régi vágyamnak engedelmeskedve Marburgba utaztunk barátommal Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartó ládája előtt leróni tiszteletünket. A középkor és Magyarország egyik leghíresebb szentje erejét, szellemiségét kerestük.

A marburgi Szent Erzsébet templomba belépve meglepve tapasztaltuk, hogy éppen azon a napon és abban az órában ünnepelték a templom felszentelésének 725. évfordulóját.

Egy színdarabot játszottak a középkori kosztümbe beöltözött szereplők Erzsébet életéről.

Nagyon meghatódtam ettől, és lélekben köszönetet mondtam Szent Erzsébetnek, hogy mindezt láthatom. Meglepetésem fokozódott, amikor egy szőke kislány elébem lépett és egy rózsát nyújtott át nekem. Mintha a múlt megelevenedett volna, hiszen szinte mindannyian hallottunk a híres rózsa csodáról, amely Szent Erzsébet nevéhez fűződik.

Az ünnepség után a templom hátsó részébe igyekeztünk barátommal, hogy láthassuk Szent Erzsébet ereklyetartóját. Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján E láda igazi remekmű. Valójában már nem tartalmazza Szent Erzsébet hamvait, hiszen azokat a világ sok tájára elvitték. Mégis reménykedtem, hogy a láda energiája, illetve a ládán látható gemmák, drágakövek megőrizték Szent Erzsébet finom, szeretetteli energiáit. Évek óta foglalkozom kristályokkal, ékkövekkel és tudom, hogy ezek a drágakövek őrzik viselőjük finom rezgéseit. Így lehet ez a ládával is, hiszen valamikor Szent Erzsébet hamvait őrizte.

De menjünk vissza egy kicsit az időben, hogy jobban rálássunk arra az időszakra és a láda keletkezésére.

1231. november 16-ról 17-re virradó éjjel boldog mosollyal az ajkán lépett át Szent Erzsébet a másik világba, hogy örökre egyesüljön Krisztussal és szeretteivel.

Alig telt el négy év halála után, amikor az életszentségéről Európa szerte híres fejedelemasszonyt IX. Gergely pápa az egyház szentjei sorába iktatta.

1236. május 1-én került sor Marburgban a pápai bulla kihirdetésére, a szent sírjának felnyitására és ünnepélyes áthelyezésére. II. Frigyes német-római császár saját kezűleg egy arany koronát helyezett a szent özvegy fejére. . Ez alkalommal került sor a sír fölé építendő új templom alapkő letételére is.

Az ereklyetartó keletkezéséről kevés írásos anyag maradt fent. Annyit azonban lehet tudni az 1249.november 4-én kelt pápai oklevélből, hogy a mainzi érseket megbízza a pápa, hogy Erzsébet hamvait áthelyezzék. E pápai levél szerint valószínűsíthető, hogy 1249-ben elkészült az ereklyetartó. Ekkora már az Erzsébet templom keleti szentélye is készen áll a láda fogadására.

Az ereklyetartó láda keletkezési helyéről és a műhelyről sincsenek feljegyzések.

Hasonló remekművek azonban találhatók a Rajna és a Maas folyó vidékéről.

Legnagyobb hasonlóság az aacheni Károly és Mária ereklyetartóval mutat.( 1215,1238)

A tűringiai aranyművesek munkái is hasonló stílusban készültek

A német lovagrend támogatta a Szent Erzsébet templom alapítását, így valószínű, hogy az ereklyetartó láda elkészítését is. Annyi kiderül a középkori iratokból, hogy a ládára került ékkövek, gemmák, kámeák a szent földet megjárt lovagok ajándékai.

A középkorban hittek a drágakövek titokzatos erejében. Szent Erzsébet és férje Lajos legendás szerelme az akkori idők legismertebb és tiszteltebb története volt. Így nem meglepő, hogy az akkori lovagok a szent földről hoztak ajándékot Erzsébet ereklyetartójához.

1283-ban felszentelték a Szent Erzsébet templomot. Ezt követően elég híres zarándokhely lett.

A ládát és a benne lévő hamvakat mély tisztelet övezte.

A reformáció idején azonban, Fülöp hesseni őrgróf , Erzsébet egy távoli leszármazottja kidobatta a szent földi maradványait az aranyozott ereklyetartóból, mondván: „ Anyóka, eleget aludtál!” Ennek ellenére Erzsébet földi maradványait mégis féltve őrzik Európa szerte a templomokban

Valószínű, hogy a ládát díszítő ékkövek, gemmák, kámeák egy része is ekkor került idegen kezekbe.

2007-ben Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját ünnepeltük. Az évforduló tiszteletére több kiállítást szerveztek világszerte, és természetesen Marburgban is.

E kiállítás két gyöngyszemét tekinthettem meg 2008-ban még utoljára Marburgban. Az egyik kiállítás azokat az elrabolt drágaköveket tartalmazta, amelyek Szent Erzsébet ereklyetartóját díszítették egykor. A világ különböző pontjairól, múzeumokból, gyűjtőktől állították össze e kiállítást a Marburgi Ásványtani Múzeumban.

Sikerült néhány szép, értékes kámeát, drágakövet lefényképeznem. Amikor hazatértem és a számítógépemre feltettem a képeket legnagyobb meglepetésemre az egyik kámeán rovásírás felíratott találtam. Ez azért volt megdöbbentő számomra, mert akkor pontosan egy rovásírás képsorozaton dolgoztam, és tejesen a rovás jelek bűvöletében éltem és ez a szerelem még most is tart.

A kámea fölötti táblácskán az alábbi felírat található: Elisabethschrein, Krone der Mutter Gottes, amely annyit jelent magyarul: Erzsébet láda, Szűz Mária koronája. Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján Valószínű hogy az ereklyetartó ládán a Szűz Anya koronáját ékesítette ez a kámea, amelyet az idők során pótoltak. Szerencsére ez a pici ékkő előkerült és láthatóvá vált rajta a rovás felírat.

Fentről lefelé:

A rovás A betűje, ha a viaszöntvényt nézem, ha az eredetit, akkor a rovás Ny betűje. Alatta a rovás C, betűje, alatta a rovás Á betűje, mellette még van egy Ny, vagy L kezdemény. A legutolsó talán a rovás P betűje.

Alulról összeolvasva: PÁCA, vagy PÁLCA.

Különös, hogy a kámeán látható kalapos férfialak, mintha egy kardot, vagy pálcát tartana a jobb kezében, ha figyelmesen megnézzük az eredeti kámeát. A viaszlenyomaton pontosan a tükörképe látható.

A másik meglepetést egy vándorkiállítás adott számomra. A Szent Erzsébet templomban minden Erzsébetnek szentelt templom képe kiállításra került.

Először a sárospataki templom „Sárosto” elnevezése tűnt fel, majd követte a kassai templom fotója Ungarn felirattal. Rovás emlék Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyetartóján A történetet egy szép esemény zárta még. A marburgi várban találkoztunk egy grúz származású férfival, aki teremőrként dolgozott ott. Szóba elegyedtünk vele. Miután megtudta, hogy magyarok vagyunk szélesen elmosolyodott és elmondta gyermekkora kedvenc történetét. Bármilyen meglepő, de Petőfi Sándor János vitézét mesélte el nekünk.

És még mondja valaki, hogy nincsenek csodák?! Végezetül Szent Erzsébet mondásával fejezném be: „Én midig mondtam nektek, tegyük boldoggá az embereket!”

Winnenden, 2009. 03.02.
Zubor Erika Nérya

Felhasznált irodalom:

Erika Dinkler von Schubert: Der Elisabethschreien zu Marburg
(1974. Marburg)
A fordítást végezte: Balogh Ákos
Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet
( Akadémiai Kiadó Budapest, 1986.)
J. Horváth Tamás: Ki voltál Te Erzsébet?
( Sárospatak, Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, 2007.)
Szerencsés Zsolt: Árpádházi Szent Erzsébet ( Kerekes Kegytárgy Kiadó, Budapest, 1999.)