English

Január 27.

Lábadozom,
Túl vagyok a nehezén.
Letettem a csecsemőt a küszöbre.
Még vetek egy pillantást rá.
Szép,
Egészséges,
Mosolyog.
Még emlékszik az anyatejre.
Itt hagylak kicsi.
Majd felnősz.
Keresni fogsz.
Szemrehányóan nézel rám.
Az anyám vagy?
Az anyád vagyok!
Leteszem a küszöbre bánatom.
Sír.
Kinyílik az ajtó.
Fény és ételszag járja át.
Nicsak itt van egy bánat!
Nézd öregapó, itt van egy bánat!
Lassan áll fel az Öreg.
Nézi.
A kosár melege még őrzi a bánatot.
Kicsi,
Szép,
Könnyes, és nehéz ez a bánat.
Nézi.
Az én kezem durva, hogy megöleljem.
Az én szívem gyönge, hogy szeressem.
Mégis karjába veszi.
Gyere kicsi bánat, a tűz mellé!
Öreg bajuszát megpedri, és énekelni kezd:
„A katonaló elesett.
A katona odalett.
Szól a kürt.
Dob pereg.
Jön a hadvezér.
Dicsőséges hadsereg.
Mára már odalett.
A hadvezér kezében zászló.
Letérdel és sírni kezd.
A zászló fekszik a havon.
Katonalovak száguldoznak.
A csa-tá-nak vé-ge lett.”
A bánat hallgat. Mit is mondott az Öreg?
„A csatának vége lett.”
A bánat ül a tűz mellett, és törölgeti maszatos arcát.
Most vallok Neked bölcs Öreg:
Bánatnak hívnak,
Kísért a szenvedés.
Me idetettek a küszöbre.
Te felvettél.
Ma vége lett a háborúnak.
Béke van.
Bennem béke van.
Lépteimet könnyek kísérték,
Felnőttem a sós vizen.
Lépdelek most a tetején.
Megtanultam járni.
Átléptem a küszöböt.
Tudom itt benn béke van,
Étel fő,
Forr a víz,
Pattog a parázs.
Kiegyenesedem.
– Kedves bánat, olyan szép a mosolyod.
Mától kezdve új neved van:
Mosoly!
– Még nem érti, még nem hallgat a nevére.
– Mosoly! Kérlek ülj ide mellénk!
Én vagyok az apád – szól az öregember.
Én vagyok az anyád – szól az öregasszony.
Te vagy, aki téren és időn át megszületett benned.
Mától ott lakik benned a melegség.
Kedves Mosoly, a szeretetben lakozol.
Ha éhes vagy, a szeretet házában van étel.
Ha szomjas vagym a szeretet házában van innivaló.
Öröm is lakik ebben a házban.
Ő a házőrző.
Kedves Mosoly, jegyezd meg!
Lakozol a szeretet házában,
Őrződ az öröm.
Benned éled a boldogság.