English

Új verseskötet: Amíg vártalak

Új verseskötet: Amíg vártalak

A kötet verseket és novellákat tartalmaz.
80 oldalas kötet. 2015.-ben jelent meg.
Megrendelhető: erikazubor70@gmail.com


Néhány részlet a verseskötetből:


Lágyan megérint a szél
Lágyan megérint a szél
Lágyan megérint a szél.
Üzenete a szívemig szól.
A boldogság nem egy pillanat,
A boldogság a teljes lét,
Amely körbe vesz, és tükröződik bennem,
És én feloldódom ebben a táncban,
Amely örök mozgásában a valódiság fényében tündököl.


Amíg vártalak
Amíg vártalak estéből
Hajnal lett.
Amíg vártalak a fény
Kigyúlt az éjszakában.
Amíg vártalak Isten fogta
A kezem és halkan súgott
Nekem valamit.
Amíg vártlak szerettem volna
A szeretőd lenni.
Amíg vártalak, szerettem volna,
Ha a gőzölgő levesből eszel.
Amíg vártalak táncoltam
Egyet az éggel, és Isten ígért
Nekem valamit.
Amíg vártalak, a fény kigyúlt
A vásznon.
A szerelem fájón és fényesen
Mosolygott vissza a képből.
Isten hozzám hajolt, súgott
Valamit.
Magához ölelt, megetetett.
Örömet csókolt a szemeimbe.
A remény fényét világította át rajtam,
Hogy egyszer megérkezel.


Didergő királyok
Szeretnék egyszer egy olyan könyvet olvasni, ami leköt. Amiben elmerülhetek, amiben lubickolhatok, ami átmelegít.
Hová lettek a valódi történetek?
Hová lett a meghittség, a melegség?
Didergő királyok lettünk?
Emlékszem, hogy gyermekkoromban olvastam ezt a mesét, és nem értetem.
Mitől didergett az a király?
Most értem, a lelkem fázik.
Kiül az ág szélére, mint egy kismadár és didereg.
Milyen gyönyörű ez a szó, hogy didereg.
Szinte bele lehet szeretni. Szinte már kedves, olyan meghitt szavacska.
Didereg….
Ebben a szóban a lélek didergése is benne van. A didergőt át kell ölelni, és engedni kell felmelegedni. Muszáj ölelni! Takarót kell rá tenni és mesélni kell neki.
Kedves didergő, nézz fel az égre!
Zúzmarás az erdő. Őz szökik léptedre. Erős csizma alatt nyikorog a hó.
Nem várt őzraj toppan meg előtted.
Mitől olyan gyönyörű az erdő?
Neszez a farkas. Büszke hím. A ködből előtűnik teste. Embert lát a zúzmarás réten.
No, nem baj.
Ránéz. Az ember áll, megdermed, fél. A farkas áll, gyönyörű.
Az ember próbál szólni, de hang nem jön ki belőle. Próbálja hívni a társait, de amazok a patakon túl a ködbe vesztek.
A farkas elódalog. Ő az úr, azt tesz, amit akar. Felül egy nagy kőre, várja a Napot derengésében.
Az ember hitetlenül áll, majd eltűnődik:
Gyönyörű ez a farkas, hím, nagy és magasztos, büszke állat.
Ott ül a közeli kövön, nem akar tudomást venni az emberről.
Az ember meg csodálkozik, mozdulni nem bír, mert még mindig nem hiszi ami történt, majd óvatosan halad a patak felé, óvatosan halad a biztonság felé, hiszen ott vannak a társai.
A valódi biztonság a kövön ül.
Az ember átment a patakon, megkönnyebbült. Társait már látja. A farkas a ködbe vész.
De ez a farkas már soha nem tűnik el a lelkünkből.


A körte-alma fánál
Ott ült a körte-alma fánál, mert csak így nevezték.
Valamikor valaki almát oltott a körtefába vagy fordítva.
Talán egy juhász volt.
Ott ült a körte-alma fánál és a kicsi kígyót leste.
Mi lesz most?
Kék szemében összegyűltek a felhők.
A kicsi kígyó eltekergett.
Hála Istennek! mondta.
A felhők kitisztultak a szeméből. A haja égnek állt. Valójában ilyen állású volt a haja.
Mi csak Manónak hívtuk, mert a szép két füle is elállt.