English

Dolgok szétválasztása

Dolgok szétválasztása

Másnap reggel kiültünk a tengerpartra meditálni. A világ megannyi fájdalma, nehézsége még ott lüktetett bennük.

A hullámok morajlása, a sirályok rikoltása, és valami megmagyarázhatatlan tünemény kezdett kibontakozni mindannyiunk látómezőjében. Fényből volt, és lassan körbeölelt bennünket. Érezni lehetett, hogy kezdünk elszakadni ettől a világtól. A harmónia és a fény vett körül bennünket. Egy égi kapu jelent meg előttünk, ahonnan betekintést nyerhettünk az égi tudásba. A halandó és a halhatatlan erők összekapcsolódtak bennünk, és mintha minden ősünk, és minden jövendő utódunk ott ült volna velünk a parton.

Ekkor megszólalt egy belső hang: az önlegyőzés a legnagyobb beavatás.

Amikor ezt megtanultátok, akkor tudni fogjátok, hogy mikor kell cselekedni, és mikor kell passzívnak lenni.

A tenger hullámai szorgalmasan mosták a partot. Ahogy kinyitottuk a szemünket hirtelen minden olyan fénylő lett.

Mosolyogtunk, mintha megtisztultunk volna.

Aznap nagy kirándulást tettünk a félszigeten, és éltük a hétköznapi emberek életét.

Megnéztünk néhány nevezettességet, ebédeltünk a tenger gyümölcseiből, és pezsgőt ittunk.

Amikor hazatértünk a lakást feldúlva találtuk. Kiraboltak bennünket.

Minden mozdítható értéket elvittek.

Elsőnek apám eszmélt fel. Hirtelen nevetni kezdett, jóízűen, hosszan, és megállíthatatlanul.

Döbbenten néztük, talán meghibbant gondoltam.

Ekkor megszólalt:

– Ami reggel történt egy hatalmas beavatás volt.

Most próbára tett bennünket az erő. Ami még ott maradt bennünk kétségként kivetült a fizikai világunkba.

Mert a kétség további kettősséget szül. Ám a kettősség önmagában nem probléma, hiszen mindennek van két oldala. A probléma ott kezdődik, amikor egyik, vagy másik oldallal azonosulunk, és bizony a legtöbb ember azonosul valamivel, szinte soha nem önmaga, és azonosulása tárgyával mételyezi magát. Oly mértékben elhatalmasodik rajta ez a kór, hogy már nem lát ki belőle. A kivezető út önmagunkban van. Mindenkinek külön külön önmagában.

– Apám, hogyan tudunk segíteni magunkon, és másokon?

– Leányom, nem tudom megmondani, neked kell megtalálnod!

– Igazad van. – mondta a férjem.

Ekkor Ahmed szólalt meg:

– Úgy hiszem, hogy mindenkinek van egy választott útja, és ezen az úton halad, majd letér, majd újra visszajön. Viaskodik önmagával. Majd egyszer abba hagyja a harcot. Szabaddá válik, szabaddá válik az anyag függőségétől.

– Hiszen minden földi lény az anyag függőségében van. – mondta a férjem.

– Igen, valóban, de nem mindenki kapaszkodik bele görcsösen.

Amibe nem kapaszkodsz az a tiéd lesz, és amibe kapaszkodsz, azt elveszíted. – szólt közbe apám.

– Mond nagyapa, miért van az, hogy amikor kinyílunk az égi erők felé minden olyan szép, és amikor visszajövünk a hétköznapi életbe, minden olyan más.

Mint ez a rablás is?- kérdezte Fatima.

– Az anyag visszavág, ez a természete. Egyensúlyban kell lenned az anyaggal. Ne legyél a rabja, de nem is tagadd meg magadtól!

– Hogyan?- kérdezte ismét Fatima.

Ekkor feljött Vénusz az égboltra, tündöklő fénye biztonságot árasztott.