English

Irigység, önszeretet

Irigység, önszeretet

A homok látványa mindent betöltött. Megnyugtató volt. Lankák ,és hegyek váltották egymást. Néha teljesen sík terepen mentünk. A tevék egykedvűen rakták lábaikat a forró homokra. Mindenki arca előtt sötét színű kendő volt. A sima egykedvűség néha látomást varázsolt elénk, vagy talán a szomjúság. A mellettünk lévő bőrtokban víz volt. Ez a csodálatos folyadék, mely örökké kincs marad a sivatagban.

A vezetőnk kiáltott, hogy az oázis nincs már messze, mintha a tevék is érezték volna ezt mert nyugtalankodni kezdtek. Az oázis hűsítő vize, már a gondolatára is csiklandozta az ínyemet. Nyál szaladt a számba, nyeltem, majd egy lovas jött elénk.

Üdvözölt bennünket, és hívta csoportunkat, hogy tartsunk vele. A vezetőnk úgy tűnt ismeri ezt az embert. Mosolyogva követte. A tevék is nekiiramodtak, már az oázis illatát hozta a szél.

A sivatag egykedvű hullámzása után az oázis hirtelen zsivaja szinte sértette a fülünket.

Fáradt voltam, de szemem kinyílt a csoda szemlélésére. Még soha nem láttam oázist.

Ez volt az első sivatagi utam. A pálmafák hűvöse, az itatók körüli tolongást, csak a sátrakból felszálló illat tudta feledtetni.

Kísérőnk meghajolt előttünk, és ezekkel a szavakkal üdvözölt:

– Jöjj sátrunkba vándor! Az asszonyok adnak neked tiszta ruhát, öntözik tested langyos vízzel, és oltják éhségedet főztjükkel.

Amikor leszálltam a tevéről nagyon imbolygott alattam a talaj, mintha tengeren jártam volna. Szinte furcsa volt menni.

Egy asszony bekísért a sátorba, és mutatta, hogy a hátsó részén van egy elkerített rész, ahol megmosakodhatok. Minden porcikám élvezte a rózsaolajos vizet. Tudtam, hogy túl sokat nem használhatok belőle, csak annyit, amennyi éppen elég. A fürdő mellett keleti kelme volt odakészítve, felvettem. Igazán kényelmes, és hűsítő volt az érintése. A ruha természetes illata szinte elbódított.

Hajamat is megmostam, és finom olajat hintettem rá. Kijövet a fürdőből elébem jött a háziasszony és valami keverék nyelven üdvözölt. Tetszését fejezte ki az öltözékem harmóniája és a szemem színe között, hellyel kínált a színes, puha párnák között.

– Az oroszlán jegyét viseled magadon.- mondta.

Kíváncsian néztem rá.

– Valóban oroszlán jegyében születtem. Honnan vetted észre?

Az asszony tekintete megváltozott, majd megszólalt.

– Jövendő mondó asszony hírében állok. Az arc külső jegyeiből tudom, amikor valakit látok, hogy milyen jegyben született. A te hajad sűrű, mint az oroszlán sörénye, és az állad is az oroszlánra emlékeztet. Nagy szíved van vándor, éppen ezért kell vigyáznod rá. Önzetlen és adakozó is vagy, ha van miből. Láttam viseletedet, nem olcsó holmik, és gondoltam, hogy méltó köntöst fogok neked választani.

– Köszönöm figyelmességedet.

– Hogyan tudom viszonozni szívélyességed?

– Nincs szükség viszonzásra, a sivatag majd megmondja, hogy mit adhatsz ennek a földnek.

Közben ínycsiklandó ételeket szolgáltak fel.

A háziasszony intett, hogy kezdjek hozzá az evéshez. Ő is velem evett.

– Hallottam hírét a Plejádi asszonyoknak.- mondta hirtelen.

Meglepett, ahogy mondta, és amit mondott.

– Mi hír járja rólunk?

– Egyikőtök halandóhoz megy feleségül.

– Ez így van a jóslatok szerint.

Huncutkásan mosolygott, majd sima ujjait kezemhez értette.

Itt van a sivatag hercege, aki pontosan ilyen asszonyt keres magának, mint te vagy.

Erre nem számítottam. Nyeltem egyet, majd megigazítottam hosszú fürtjeimet.

– Pontosan ilyet!- erősítette meg az asszony.

– Álmaimban már láttam a sivatagi herceget, de néha csak mesének véltem.

– Három nap múlva meglátod őt.

Szemem megtelt vággyal.

– Látom, hogy látatlanban érzed őt. Délceg, szép, és belülről is az.

– Honnan tudtad, hogy Plejádi asszony vagyok?

– Rajtad van annak is a jele. A mi hercegünknek egy csillagjós megjósolta egyszer, hogy fehér asszonyt vesz maga mellé, de ez az asszony a csillagokból érkezik, és lesz rajta egy jel, amelyet a két melle között anyajegyként visel, és az oroszlán jegyében született. A szolgáló, aki segített neked vetkőzni meglátta a jelet rajtad. Te vagy az.

Mellemhez kaptam.

– Ne félj, csak mi tudjuk a titkot. A napokban jósoltam a hercegnek, és kértem őt, hogy készüljön, de csak három nap múlva láthatod. Ez a törvény.

Kíváncsivá tett ez az asszony.

– Mit lehet még tudni a hercegről?

– Egyenlőre ennyit. – mondta az asszony.

Majd elköszönt. A szolgálók megvettették az ágyat. Puha párnák, és gyönyörű szőnyegek között aludta el. Álmot láttam. Egy sólyom jött, és ráült a mellemre, mintha védelmezne, majd a napban feloldódtunk.

Kipihenten ébredtem. Vágytam látni a sokaságot.

Ahogy felültem ott termett egy szolgáló lány. Puha, meleg, nedves kelmét nyújtott felém. Megtöröltem vele az arcomat.

A lány egyre csak várt. Felvettem a köntösömet, és mellé néhány ékszert.

A szolgáló, mielőtt kiléptem volna a sátorból egy sálból rögtönzött fejrevalót készített, úgy, hogy az arcomat is eltakarhattam vele. A sál rózsa illatot árasztott.

Sétálni indultunk. Először az árusok sátrai felé vettük az irányt. Annyi gazdagság, és pompa volt ott felhalmozva, hogy csodálkozásom egyre csak nőtt.

Az ékszereknél hosszabban időztem. Nagyon sok arany ékszer volt ott, és szebbnél szebb drágakövek.

Már teljesen elbűvölt az egyik smaragd, amikor egy hang megszólított.

– Ez az ékkő pontosan önhöz illik asszonyom. – szólt hozzám anyanyelvemen.

Felnéztem. Egy arab férfi állt mellettem, de a szeme annyira elbűvölt, hogy az illetlenség határait súrolta a nézésem.

A férfi is meglepődött, erre nem számított.

Hogy zavarát leplezze hirtelen beszélni kezdett:

– Kereskedő vagyok, a másik sátorban szőnyegeket árulok, kérem, hogy tartson velem, mutatok önnek néhány különlegességet.

– Honnan tudja az anyanyelvemet?

– Csak ezt a nyelvet ismerem a saját nyelvünkön kívül. Abban az országban tanultam.

– Kereskedő létére?- hitetlenkedtem.

– Igen hölgyem. Családunk régebben gazdag volt, de egy szerencsétlenség

véget vetett ennek, és így kereskedéssel próbáljuk fenntartani magunkat.

Az árui kifogástalanok voltak. Megakadt a szeme egy selyem perzsaszőnyegen.

– Tudja mit, ezt megveszem magától. – mondtam.

A férfi láthatóan örült. Kivillantak ép, fehér fogai. Száját művészien megalkotta az ég. Láthatóan észrevette, hogy nézem. Lassan eltűnt a mosoly róla, ebben a pillanatban magáról mit sem tudó férfi lett, aki csak nézte a szemem, és egy idő után eltűnt látómezőmből és egy sólyom szállt fölébem. Hirtelen meginogtam. Mi volt ez ?- kérdeztem magam félhangosan.

A szolgáló fogott meg hátulról.

– Talán meleg a nap asszonyom?

– Igen, de mi volt ez?

– Mire gondol asszonyom?

– A férfi, és a sólyom?

– Talán megártott asszonyomnak a nap.

– Lehet.- töröltem meg a homlokom.

Az imént még itt állt az a férfi, és szőnyeget kínált. – tűnődtem.

Az áruktól, és a sokaságtól megrészegedve tértem vissza a sátorba. A szolgáló magamra hagyott, majd a háziasszony jött be.

– A szolgáló mondta, hogy rosszul lettél talán, segíthetek?

Elmeséltem neki, hogy mi történt. Ő sejtelmesen mosolygott, de nem szólt semmit.

Hirtelen zajt hallottunk kintről. Egy férfi szolga állt a bejárat előtt.

A háziasszony kiment, majd kisvártatva visszajött karján egy sólyommal.

A madár otthonosan forgatta a fejét körbe-körbe, mintha keresne valamit.

A lábára egy kis csomagot kötöttek. Leoldottam róla.

Kicsiny doboz volt benne, és amikor kinyitottam felsikoltottam. A smaragd nézett velem farkasszemet. Kivettem a dobozból. Felpróbáltam az ujjamra, pontosan illett rá.