English

Legyetek fák, és boldogak lesztek.

( Részlet Atenyeu meséiből )


Mi akkor, és most is lelkünkben szerettük a fákat. A fa az élet, az elmúlás, a híd ég és föld között. Földhöz van kötve, mint az ember, és az ég felé törekszik, mint az ember, de a földet el nem hagyhatja, amíg küldetését be nem teljesítette. Kinek mennyi van, és az ember is megújul minden tavasszal, mint a fák, és az ember is levedli magáról mindazt, amit le kell, és kihajtja leveleit, ágait, virágait, mint a fa, és elmúlik ősszel, mint az emberben is elmúlnak az érzések a gondolatok, minden csak addig él, ameddig szükségszerű élnie. Ez mindennel így van. Amikor lelketekben fölindultak vagytok, gondoljátok azt mindig, – és legyen előttetek a fa – , a fa meghozza levelét, virágját, és gyümölcsét, és ősszel leszedik a gyümölcsét, és elhullajtja leveleit. Az emberrel is így van, bármit éreztek is elkövetkező időtökben, lelketekben azt teljesítsétek ki, de ne akarjatok többet, és ha lelketekben nincs béke, gondoljátok azt, hogy elmúlik, mint a fának a levele. Ne siettessetek semmit, és ne lépjetek nagyobbat a kelleténél. Vegyetek példát a fáról, egy helyben áll, szára van, levele van, virágja, termése és így tovább. Ti is így éltek itt a földön. Minden nép életében a fa az örök élet szimbóluma, mert a földhöz és az éghez is köttetett, mint az ember. Legyetek fák és boldogok lesztek.

Előkészületben : Atenyeu meséi c. könyv.
Kazettán: A szél szava c. dal
Magántulajdon.
Debrecen – Bánk, 1999. március 15.